Ha eddig nem írtunk róla, most mindenképpen meg kell tennem.
Sok művészről lehet mostanában hallani, aki a saját testét, bőrét használja művészete önkifejezésére. Nekem nagy kedvencem lett ez a dán Levi Veluw, akinek a feje olyan vizuális élményt nyújt, hogy több percig elnézegetem.
Arcát, fejét eszközként használja egy olyan tájkép ábrázolására, melynek textúrája hihetetlenmód élethű, és információ gazdag. Ezen kívül vannak gipsz, golyóstoll, plaszika, haj és fényinstalláció fejei, korai műveiben pedig fülpiszkáló, játékbábú, csokoládé-vanillia fagyi megjelenései.
Ez a művész egyszerűen zseniális! Félelmetes, ahogy ennek a hollandnak mimikája mint önkifejezés és különböző anyagok, fények megkomponálása mennyire sokféle érzelmet tud kiváltani az emberből. Valószínűleg inkább viszolygást, hiszen egy kicsit talán mindenki tart az ilyen arcoktól(pláne, hogy már jó régóta beleinjektálták az emberbe a hosszú haj, sápadt arc, kék, hullaszerű, érzelem mentes tekintetet kissé hatás-vadász félelmét).Itt ez kissé parodisztikusan, néhol véresen komolyan előfordul. Persze sokkal kreatívabban mint egy átlagos horrorfilmben.
Hozzászólások
X mondja:
2009. 12. 6.
“Nekem nagy kedvencem lett ez a dán Levi Veluw”
Eloszor is nem dan, hanem holland, masodszor pedig nem Levi Veluw, hanem Levi van Veluw. A hosszu haju kepeken pedig nem o van, hanem a novere es az edesanyja.
(mindezt azert tudom, mert tavaly o volt az egyik tanarom)
Mindenesetre a munkai tenyleg nagyon erosek, mind vizualisan, mind pedig conceptualisan.