Azt hiszem nem kell sok embernek bemutatnom a művésznőt, illetve a projektet, kortárs művészet egyik ismert munkájáról van itt szó.
A művésznő kiállított egy sátrat és ráhímezte a delikvensek neveit akikhez szerencséje volt ebben a periódusban. Nagy port kavart az alkotás, még a nagymamája nevét is bele hímezte (hűha) A mű sokáig a Tate galériában volt látható, majd később megsemmisült a londoni Momart raktárat ért tűz során, de Emin gúnyolói elkészítették a másolatát, mondván, úgysem volt benne semmi egyedi.
Emin ezután bevadult és megalkotta a My bed projektet, az ágyba beledobott mindent ami szex után gusztustalanná válik. Szavakban részletezni is fölösleges, szerintem messze áll a művészettől és jóindulattal még önkifejezésnek sem mondanám.
Most, hogy bemutattam Tracy kisasszonyt, elmondanám, hogy egy igazán jópofa oldalra bukkantam, http://www.iartistlondon.com-ra, itt bátran buzdít az oldal a kortárs must seen művek reprodukálására, leírja, hogyan készítsd el ezeket a nagy műveket, ha magadtól nem jöttél volna rá: vegyél színes textileket, vágd ki az exhálótársak neveit és ragaszd vagy varrd bele egy kék sátorba. Itt megrendelhető Damien Hirst „For the Love of God” strasszos koponyája, amelyet otthon is kirakhatsz, bár sose fog 23,6 milliót érni(amúgy 100 millió dollárért kelt el).
