A mostani időkben egyre több a párbeszéd a szubkultúra és a domináns illetve magasabb kultúra között, amelyre hazánkban egyre nagyobb szükség van, hogy ne csak csőlátással szemléljük világunkat.
Több kisebb-nagyobb próbálkozás után megint megrendezésre került egy olyan rendezvény, ahol megkezdődhet egy párbeszéd a graffitisek és a polgárok között, ezúttal egy kartonpapír darabnál sokkal autentikusabb helyen: a 13.ker aluljárójában. Bár itt nem tekinthetünk meg „igazi” fújt graffitiket, hiszen a kiállítás az Angyalföldi Helytörténeti Múzeumban kap helyet, hanem 2008 őszén készült fotómásolatok kerülnek fel a falra, egy sokkal tágabb kontextus keretében. Az alagút installációból a felszínre lépve különböző tablókon a kerületben élő képviselő, közterület felügyelő, nyelvész, művészettörténész,bolttulajdonos, főépítész mondja el a véleményét a graffitisekről. Olyan kérdésekre adnak választ, ami szerintem már minden polgár fejében megfordult egyszer, mikor egy új épületetet lefújva látott, vagy egy ócska, forgalomból kivont vonatot feldobott egy igényes grafittit.
Honnantól számít művészetnek? Vagy csupán lázadás, és rongálás? Miért nem csak a kijelölt helyen fújnak?
A tárlat kiegészül még egy külön helyiséggel, ahol olyan művészek alkotásai láthatók, melyek művészetére erős befolyással volt a graffiti, így a Bázis Galéria graffiti művészeinek alkotásai, Taker fotorealisztikus képei és Kovács Budha Tamás művei kerülnek a falakra.
Az alkotás megértése mellett az eltávolítás is helyet kap: Szeretem Budapestet Mozgalom és Budapest Városarculati Tanácsnoki Irodája által kezdeményezett nagykörúti rendrakás 13. kerületi képeivel kezdődik a tárlat. A kiállítás teljes mértékben interaktív, a vendégkönyvön kívül a kiállítótérben lévő falakon lehet véleményt, művészi ambiciókat kifejezni, ezenkívül a www.underground13.blog.hu-n
forrás: http://graff.blog.hu/2009/01/11/angyalfoldi_underground
