Első látásra is látszik, hogy ez bizony skandináv design a javából.
Friss, ötletes, minimál és funkcionalista. Nem tudom, hogy igaz-e az, hogy az vagy amit megeszel, de az biztos, hogy úgy eszel, amilyen evőeszközöd van.
Nézzük csak az alábbi evőeszköz kollekciót:
nagyvonalú, elegánsan vastag, azt biztos, hogy nem salátapiszkáló -stílus. A hosszú fogú villák a designer spagetti -imádatáról árulkodnak.
Royal VKB másik tervezője, első látásra kreatív, ám szerintem mégsem annyira. Szép a formavilág, de ki az, aki a tervező által elképzelt drótra felakasztaná ezeket?
Végül szerintem a legötletesebb:
A Bow-Wow tervező páros abból indult ki, hogy az ősember maga kényelmére formálta környezetét, a természet tárgyaiból eszközöket készített. Így formálta meg, letört ágacskákból evőeszközeit is. Attól jó, hogy nem csak szép, hanem túlmutat a funkcióján: eredeti terítés-dekoráció.
Hozzászólások
Bruder Udo mondja:
2010. 01. 17.
“salátapiszkáló -stílus”
“A hosszú fogú villák a designer spagetti -imádatáról árulkodik.”
Vammeg, szommá, mi ez a totális nyelvi igénytelenség? A kifinomult dizájnhoz hogy lehet odatenni egy mondatot, ami nemhogy stilisztikailag belefúl a zambivalenciába, de még nyelvtanilag is belebukik a zegyeztetés viharos tengerén? Nehéz fába vágtátok a veszett felysze nyelét… Árulkodik a villák, mi?
Nem mennék beleja hejjes -írás relytelmeibe, de e zazér vérciki.
Írni -tunni nem -muszáj, de nem is is kötelező.
Namán.