2009. April 29. 10:00 - 2009. June 5. 00:00
Anton Corbijnról sokaknak a fekete-fehér karcos füstös sztár portrék ugranak be elsőként.
Én is így voltam ezzel, mielőtt nem tettem volna egy három órás sétát a Ludwig Múzeum kiállításán.
A meglepetés erejével ért engem az a néhány játékos hangulatú színes fotója, melyeket nagyon szemcsés Polaroid filmre, ún. Polachrome-ra fotózott- ma már sajnos nem gyártják-
A kiállítás a holland művész 30 éves munkásságát öleli fel, kronologikus sorrendben.
A képeit elnézegetve, az a benyomásom, mint ha egy falat akarna lebontani a sztárok és a sztár valóság között, amely csak részben csillogás és részben felszín. Meg akarja kérdőjelezni a sztárság fogalmát, és rá akar mutatni a paparazzi fotók bárgyú sivárságára, talán.
Mindenesetre úgy mutatja be őket nekünk, ahogy a média sohase reprezentálná.
A fekete-fehér karcos, olajos, árnyékos hatású portrékon gyakran fókuszál a ráncokra, a kéz tartásra és szerepekbe öltözteti modelljeit.
Az a.somebody sorozat volt az amivel elsőként nem tudtam mit kezdeni.
Mély önvizsgálatot téve olyan halott művészek arcát húzza magára, melyek nagy hatást tettek Corbijnre: Jimi Hendrix, Elvis Presley, Frank Zappa, Bob Marley, Kurt Cobain.
A sorozat két részre oszlik: szabadban készült, színes képekre és fekete-fehér kimázolt portékra.
A művésznek nem csupán fotóit, hanem a rockzene különféle vizuális lenyomatát is láthatjuk: klippek, lemez borítók, filmek formájában. A Joy Divisionről készült Control filmet gondolom nem igen kell már bemutatni, de azért érdemes megnézni a Killersnek, Nirvanának Depeche Modenak és a U2-nak készített klippjeit a kiállításon ( ha valakit kihagytam volna, akkor bátran pótoljátok kérlek!)
Olvass tovább!
ALBIN WIBERG - KIÁLLÍTÁS ÉS AUKCIÓ A MERLINBEN
